Sziasztok, ezt a kis oldalt azért hoztam létre, hogy ‘naplózzam’ egy készülék,
nevezetesen a SONY cég CDP-101 típusú CD lejátszó újraélesztésének folyamatát.
Emlékszem még a nyolcvanas években tizenévesként álldogáltunk a hazai Keravill üzletek kirakatai előtt és csorgattuk a nyálunkat, amikor az első cd lejátszók megérkeztek hazánkba. Én magam csak a 90-es évek közepe felé vettem meg az első saját asztali CD lejátszómat, ami egy Technics SL-PG590 volt.
Mivel véleményem szerint az újonnan születő műszaki eszközök zöme már messze nem éri el azt a minőséget mint a régebben gyártott készülékek, ösztönös vonzódásom van a régi „vintage audio” készülékekhez, és a youtube-on láttam meg először a szóbanforgó CDP-101 -es típust.
Korábban nem tudtam, hogy ez a lejátszó volt a világon az első forgalomba került CD lejátszó.
Nem akartam hinni a szememnek amikor láttam működés közben, és rögtön első látásra tudtam, hogy kell nekem egy ilyen játékos. Egyszerűen úgy nézett ki mint egy 90-es évekbeli professzionális kategóriába tartozó lejátszó. Nézd csak meg az 1 hónap késéssel megjelent PHILIPS lejátszót:
Ha egyébként minőségben egyformák volnának, TE melyiket látnád szívesebben a szobádban?
(így működik a jó reklám, először fel kell ébreszteni a vágyat, ebben a SONY cég mindig is élenjárt, professzionális design-team dolgozott azon, hogy a gyanútlan ember azonnal ellenállhatatlan vágyat érezzen a láttott eszköz megszerzésére 🙂
Szóval menjünk vissza az időben, prototípusok jöttek, mentek, míg végre elérkezett a nagy pillanat 1982 október 1. és a régóta várt CD lejátszó piacra került.
Nem akármilyen munka volt ez a SONY részéről, viszonylag rövid idejük volt arra, hogy olyan konstrukciót dolgozzanak ki, amely könnyen sorozatgyártható. Gyakorlatilag majdnem a csodával határos, amit és ahogyan megalkottak. Az egész készülék felépítése abszolút HI-tech, az akkori technikai tudás és lehetőségek szinte teljes tárházát felhasználták a készülékben.
Mindenféle szakterület legprofibb mérnökei dolgoztak a CDP-101 megszületésében.
Sikerült kifejleszteniük a CD lejátszás folyamatához szükséges speciális integrált áramkörök zömét, de azért jórészt maradtak részek, melyeket teljesen hagyományos (ipari és méréstechnikai területen használt) alkatrészekből építettek meg.
A készülék 3! darab 4 bites mikroszámítógépet (mikrokontroller – egycsipes számítógép) tartalmaz.
(A mai kommersz lejátszókban 1db vlsi ic elintézi az egész feladatkört)
Egyikük csak a távirányító jeleinek dekódolását végzi, a másik a szervoáramkörök vezérlését, a harmadik a rendszervezérlés feladatkörét látja el.
Ezeken kívül néhány speciális ic-t is kifejlesztettek (EFM demodulálás+Szubkód dekódolás – CX7933, RAM vezérlés – CX7934, D/A átalakító – CX20017)
Az egész készülékre jellemző a prémium minőségű alkatrészek használata, nem nagyon találsz benne gagyi alkatrészeket.
Illetve egyet-kettőt igen, és sajnos ezek az alkatrészek okoztak nagy csalódást a SONY vásárlóinak, ez pedig nevezetesen a SANYO gyártmányú STK6922 kettős power-műveleti erősítő ic. Ebből 2db-ot is beépítettek, ez a két IC hajtja meg a sáv és fókusztekercseket, valamint a lemezbetöltő-motort és a szán-motort. Sajnos tipikus hibája ennek az IC-nek, hogy váratlanul, némi bemelegedés után bezajosodik és véletlenszerűen kirakja a kimenetére a teljes tápfeszültséget. Ugye el lehet képzelni milyen következményekkel jár, ha mondjuk lejátszás közben félig kinyílik a lemeztányér, majd oda visza ugrál, vagy ami gyakrabban előfordul: a lézeroptika kéttengelyű eleme fel-le mozog, kattog, belever a lemezbe, vagy egyszerűen csak ugrik néhány track-et lejátszás közben.
A SONY is érzékelte a hibát és a későbbi készülékekben már egy másik típust, a BX1201 ic-t alkalmazta. Ugye mondanom sem kell, hogy manapság egyik sem, vagy ha mégis, akkor csak horror-áron szerezhető be. Természetesen az én készülékemben is hibás volt mindkét IC, így megoldást kellett találnom a helyettesítésükre. Az interneten számos leírás található ezen speciális IC kiváltására, szinte egyeduralkodó a következő megoldás:
Az SGS-Thomson gyártmányú L165 ic-t használják az egyik műveleti erősítő kiváltására. Viszont az STK6922-ben kettő blokk volt, így az L165-ből is kettőre van szükség egy tok kiváltásához. Nekem azonban ez a megoldás nem tetszett, mert egyrészt nagyon drága ez az ic (700 HUF körül), másrészt az eredeti STK6922 ic-ben osztott táplálást alkalmaztak, és a CDP-101 -ben ezt ki is használják. Ez azt jelenti, hogy a tokon belül el van különítve a műveleti erősítő rész, és a teljesítményfokozat, külön táp-lábak vannak mind a kettő táplálására. A CDP-101 ben sokkal jobban szűrt feszültség táplálja a műveleti erősítő részt, mint a teljesítmény fokozatokat. Ezt én is így akartam csinálni, ezért kifejlesztettem egy kapcsolást mely egy hagyományos dual op-amp-ot használ, megfejeleve egy komplementer-darlington teljesítményfokozattal.
Miután a próbaármakör elkészült és megépítettem egy kis univerzális nyákon, gyönyörűen működött. Ekkor találtam itthon egy HP Laserjet 1000-es halott nyomtatóban egy LA6510-es ic-t amely gyakorlatilag hasonlóan az eredeti STK6922 ic-hez, duál teljesítmény opamp-ot tartalmaz, de viszont ezen tok esetében sem valósul meg az osztott táp ellátás, de azért kíváncsi voltam, hogy ez milyen hatással van a működésre, megépítettem ezzel az ic-vel is a kapcsolást, és a tápot a durvábbik- kevésbé szűrt- tápsínről adtam neki a CDP-101 -en belül. A próbák során kiderült, hogy az általam kifejlesztett verzió az osztott táppal nem nyújt többletet, viszont sokkal több alkatrész szükséges a megépítéséhez.
Emiatt a végleges megoldásra a LA6510-es ic-t választottam az olcsósága és a sokkal kisebb mérete miatt. A kis méret fontos, mivel az interneten sok megoldást láttam, ahol hosszú szalagkábellel vezették a nyák-hoz a megépített áramkört, az viszont nem szerencsés dolog, hogy egy szervoáramkör érzékeny bemenetét 10-15 cm- es vezetékkel vezetik.
Én mindenképpen egy miniatűr verziót akartam készíteni, mely a lehető legközelebb van az eredeti ic beültetési helyéhez.
Ekkor jött az ötlet, hogy mivel van hely, a megépített áramkört közvetlenül az eredeti ic helyére is be lehetene ültetni egy kis univerzális nyák segítségével.
Az azóta megépített pót STK6922 panelek azóta is tökéletesen működnek, az alábbi képek közt van a kapcsolási rajza is, ami alapján utánépíthető.
Sok sikert, és mentsünk meg minél több vintage audio készüléket!